Mi a tűzhányó?

A tűzhányó tulajdonképpen egy olyan lyuk a földben, amelyen át gáz, gőz, hamu és félig olvadt kőzet, azaz láva lökődik ki a levegőbe. A vulkanikus hamu darabjai a talajra hullnak, rétegesen felhalmozódnak és könnyű, szürke kőzetté keményednek. Évmilliók alatt a lávarétegekből vulkanikus hegyek lesznek. Gyakran magasak és kúp alakúak, s kráter van a tetejükön. Sok tűzhányó a tenger alatt emelkedik. Néhány tűzhányó egészen friss születésű, 1943. februárjában, Mexikóban új vulkán született. Egy napon kis repedést fedeztek fel egy kukoricaföldön. 24 óra alatt ebből 25 méter széles szakadék lett, ez a szakadék azután megnyílt, és hamu meg vörösen izzó kőzetek katlanja tárult fel a mélyén. Hamarosan 10 méter magas lávadomb lett belőle. Ez a Parícutinnak elnevezett tűzhányó kilenc évvel később érte el végső, 405 méteres magasságát.

Tűzhányó kitörés közben

Izzó mélység

A tűzhányók a földkéreg gyenge pontjain keletkeznek. A Földet egy kemény külső réteg, a litoszféra fogja körül, s ez a kéregből és a köpeny szilárd felső részéből áll. A litoszféra hatalmas merev tömbökre, úgynevezett kéreglemezekre oszlik. Ezek a lemezek mély árkokban az alattuk lévő óriási nyomás következtében állandó mozgásban vannak. Egyes helyeken a mozgás hegyláncokat hoz létre, máshol a táblák mély árkokba esnek vissza a föld belsejébe: ezt szubdukciónak nevezzük. A mozgó táblák néha találkoznak, néha elszakadnak egymástól; az ilyen területek a lemezszegélyek. Mind-mind gyenge pontnak számítanak a Föld kérgén, és ezeken a helyeken várhatók tűzhányókitörések. A földkéreg alatt helyezkedik el a következő réteg, a köpeny. A köpenyen belül, a litoszféra alatt több mint 100 km mélyen van az asztenoszféra. Itt akkora a forróság, hogy sok kőzet megolvad. Ezt a félig folyékony, vizet és gázokat is tartalmazó kőzetet nevezzük magmának; ez az izzó anyag a magma kamrában gyűlik össze. A magma forróbb és könnyebb, mint a körülötte lévő anyagok, és amikor felfelé tör, a felette fekvő kőzetek nagy részét megolvasztja. Ahogy a felszín felé közeledik, egy csatornát, kürtőt hoz létre. A gázok beszorulnak a sűrű magmába, és ahogy megpróbálnak kiszabadulni, lassan megnő a nyomás. Végül a magma a gázok hatására lávaként tör ki a Föld gyenge pontjain.

Lávatípusok:

A vulkánokból kitörő láva 1000 °C hőmérsékletű is lehet, s 165m/s sebességgel ömölhet le a hegyen. Ahogy árad lefelé, lelassul és kihűl. Kétfajta láva alakul ki belőle; mindkettőnek hawaii eredetű a neve. Az első, amelyet „pahoehoe” lávának neveznek, egymáshoz közeli, gyakran kötélre emlékeztető gerincekben szilárdul meg. A második, az „aa” láva kemény, éles kérget képez. A vulkánok nem egyformán törnek ki. Kitörésük természetét a magmában lévő gázok típusa és a víz mennyisége határozza meg. Ugyanaz a tűzhányó többféleképpen is kitörhet. A hawaii, más szóval pajzsvulkán tevékenysége az egyik legenyhébb kitörési forma, a „csendes” kitörés. A kitörő vörös-forró láva híg, viszkózus. A könnyen kiszabaduló gázok tüzes szökőkútként permetezik az égre a magmát. Ezt a fajta kitörést két hawaii vulkánról, a Mauna Loráról és a Kilaueáról nevezték el. A Stromboli-típusú kitörésnél a gázok több egymás utáni kisebb robbanással szabadulnak ki. Minden egyes robbanásnál izzó, félig folyékony lávadarabok törnek fel, majd visszahullnak a földre, legurulnak a hegyoldalon, s a hegy lábánál kis darabokban záporoznak szét. Ezt a típusú kitörést az olaszországi, máig rendszeresen kitörő Stromboli tűzhányóról nevezték el.

Forrás: http://petrology.geology.elte.hu/Magmas_Kozettan_3_2006_2.pdf