Új jégkorszak Európában

A meteorológiai szaklapokban megjelent hosszútávú El Nińo-elemzések szerint a globális felmelegedés paradox módon új jégkorszakot okozhat Európában. Az üvegházhatás ugyanis megváltoztatja az észak-atlanti áramlat erősségét és irányát. A német Potsdam Institute kutatói által készített, számítógépes modellen alapuló prognózis szerint az áramlat kikapcsolódása Északnyugat-Európában legalább 5 fokos hőmérséklet-csökkenést indukál. A modell helytállóságát egy skót és egy norvég tengerkutató laboratórium mérései is megerősítik.

Az áramlások változásának egyik oka a sarki jégpáncél olvadása miatt az óceánokba kerülő nagy mennyiségű víz: az University of Washington kutatócsoportja katonai tengeralattjárók méréseire támaszkodva összehasonlította az 1958 és 1997 közötti jégvastagságokra vonatkozó adatokat. Arra a megállapításra jutottak, hogy a két időszak között mintegy negyven százalékkal, átlagosan 1,3 méterrel csökkent az északi Jeges-tenger lebegő jégpáncéljának vastagsága. Idén márciusban újabb hatalmas, Jamaica méretű jégmező vált le az Antarktiszról is.

Harc az édesvízért

A globális felmelegedés egy másik velejárója az elsivatagosodás, amely fokozatosan csökkenti az Indus, a Niger és a Nílus folyók vízhozamát, és ezáltal a terméshozamokat a Száhel-övezetben. Becslések szerint 2050-ben az emberiség 30 százaléka vízhiánnyal fog küszködni: vagy mert nem lesz édesvíz, vagy mert szennyezett lesz. A fejlődő országok lakosságának ötven százaléka már ma a vízszennyezés okozta betegségekben szenved: minden nyolcadik másodpercben meghal egy gyermek az ivóvíztől kapott fertőzés miatt. A vízkészletek megőrzését nehezíti, hogy a világ területének csaknem felén olyan vízgyűjtő területek fekszenek, amelyeken két vagy több ország osztozik. A vízért folyó harc háborúk és polgárháborúk a 21. századi történelem kulcsmotívumának ígérkezik.

Az éghajlatváltozás lehetséges következményeit – eredetileg Neumann János felvetése alapján – számítógépes modellkísérletekkel elemzik a kutatók, de mivel rendkívül komplex folyamatról van szó, az egyes modellek között jelentős eltérések tapasztalhatók. Annyi bizonyos, hogy a sarkvidéki és az egyenlítői területek közti hőmérsékletkülönbség csökkenése a tengeráramlások és a földi légkörzés lanyhulásához vezet, de a tengerszint emelkedésének mértéke körül viták zajlanak.

Ha az antarktiszi jégtakaró teljesen elolvadna, 55 méterrel emelkedne a globális tengerszint. A kutatók többsége szerint ez nem fog bekövetkezni, a 2-3 Celsius fokra becsült globális hőmérséklet-emelkedés mellett 1-2 méteres tengerszint-emelkedésre számíthatunk a következő évezred során. Ami nem csekélység: szinte megoldhatatlan problémát okozhat a tengerparti nagyvárosoknak, mint például Velence és Amszterdam, vagy éppen New York, Miami és Washington.

Kétséges előrejelzések

A modelleknek komplex kölcsönhatások sokaságát kell egyesíteniük. Így például a felhőképződést, a csapadékot, az óceáni hő szállítását és a tengeri jég képződését. A mérési eredmények nagy részét átlagolni kell, mert különben lehetetlen volna a feladattal megbízni a számítógépeket. Elvileg minden egyes részecske mozgását ki kéne számolniuk: egy levegőrészecske átlag tizennégy nap alatt képes megkerülni a Földet, ellenben egy képzeletbeli vízrészecske több száz éven átutazik a Fülöp-szigetektől Afrika megkerülésével a Jeges-tenger térségéig a felszínen, visszafelé pedig a mélyben haladó tengeráramlási rendszerben. A módszer kritikusai azzal érvelnek, hogy a pontos klíma-előrejelzés a jelenlegi technológiai szinten akár tíz évre előre is megvalósíthatatlan. Mások szerint az is elképzelhető, hogy a felmelegedés természetes folyamat része, hiszen geológiai adatok sokasága bizonyítja: a Föld éghajlata folyamatosan változott az évmilliók során. Röviddel a Kiotói Egyezmény február 16-i életbe lépése előtt látott napvilágot a nemzetközi klímaváltozási munkacsoport (International Climate Change Taskforce, ICCT) előrejelzése, amelyet amerikai, angol és ausztrál kutatóintézetek megbízásából készített. A beszámoló drámai színben tünteti fel a várható kilátásokat. Számításaik szerint bolygónk átlaghőmérsékletének növekedése már 2015-re elérheti azt a kritikus szintet, ahonnan már nincs visszatérés. A kutatók szerint ez a határ az ipari forradalom előtti átlaghőmérséklethez képest 2 fokos növekedés, ahonnan a folyamat öngerjesztővé és önszabályozóvá válik: ezt követően a földi ökoszisztémában már visszafordíthatatlan változások indulhatnak meg.

Veszélyben a légkörünk

Ezt az évmilliókon át fennmaradt természetes légkör gázegyensúlyt most nagy veszély fenyegeti az emberi tevékenység miatt. Ilyen veszély az üvegházhatás, a globális felmelegedés, a légszennyezés, az ózonréteg vékonyodása és a savas eső. Az elmúlt 200 évben a világ iparosodása felborította a légkör kiegyensúlyozottságához szükséges gázarányt. A fosszilis energiahordozók: a szén, az olaj és a gáz égése óriási mennyiségű szén-dioxid és egyéb gázok kibocsátásához vezetett, különösen azután, hogy a XIX. Század végén megjelent az autó. A mezőgazdasági módszerek fejlődésével pedig nőtt a légkörbe kerülő metán és nitrogén-oxidok mennyisége.

Az üvegházhatás

A Napból érkező, kisebb hullámhosszú sugarakat a légkör nem képes elnyelni, ezért azok eljutnak a földfelszínig, és onnan visszaverődnek, nagyobb hullámhosszú hőhullámok formájában. Ezt a sugárzást már képes elnyelni a légkör, ezért a levegő alulról melegszik fel. Az úgynevezett üvegházhatású gázok, például a szén-dioxid, a metán, a nitrogén-oxidok és a halogénezett szénhidrogének (freonok) nem csupán elnyelik, de vissza is sugározzák a hőhullámokat. Az üvegházhatás természetes körülmények között is működik, hiszen nélküle a levegő átlagos felszínközeli hőmérséklete 18 Celsius fok lenne a jelenlegi +15 fok helyett, az egyre nagyobb mértékű levegőszennyezés hatására azonban az üvegházhatás fokozódik. Az ipari tevékenység és a közlekedés által a levegőbe juttatott üvegházhatású gázok (elsősorban a szén-dioxid) koncentrációja folyamatosan emelkedik, ami felmelegedést idéz elő. Az állandó hőmérséklet-növekedés egyik fő előidézője a légkörbe kerülő szén-dioxid. Ez és néhány más gáz ugyanúgy viselkedik, mint ez közönséges üvegház: beengedi a légkör alsó rétegébe a Nap melegét, de a felszínről visszasugárzott hő nagy részét elnyeli. Az üvegházhatás nem újonnan fellépett jelenség. Mindig is segített egyensúlyban tartani bolygónk hőháztartását. Ám ha e hatást elősegítő gázok mennyisége megnő, akkor a világűr felé irányuló hősugárzás egyre jelentősebb hányadát tartják vissza, és így természetesen megemelkedik a hőmérséklet. A XIX. század derekáig a légkör szén-dioxid-koncentrációja körülbelül 0,028 térfogat % volt. Ez 1989-re 0,032 %-ra nőtt, a XXI. század közepére pedig elérheti a 0,04-0,06 %-ot. Ez a növekedés a fa és a fosszilis energiahordozók (kőszén, kőolaj, földgáz) elégetésének a következménye. Az erdők pusztítása pedig oda vezet, hogy kevesebb növény tudja majd fölvenni a légköri szén-dioxidot.

Veszélyben az ózonpajzs

Jelenleg 40 km magasságban 7 szonda is kering a sztratoszférában, melyek feladata az UV (ibolyán túli) sugárzás elleni védelmet biztosító ózonpajzs állapotának folyamatos felmérése. A freonok (CFC-k) szénből, fluorból hidrogénből és klórból felépülő gáz vagy folyékony halmazállapotú vegyületek. Használják őket a hűtőgépekben hűtőközegként, a különféle sprayk hajtógázaként, oldószerekben, valamint szigetelő műanyagok habosítására. Kis mennyiségben fordulnak elő, de annál nagyobb kárt okoznak, üvegházhatásuk ugyanis a szén-dioxidénak a 25 000-szerese. Károsítják a freonok az ózonpajzsot is, a Föld felszíne fölött 15-35 kilométerrel elhelyezkedő gázréteget. Ez a sérülékeny réteg szűri ki a Nap ártalmas ultraibolya sugárzásának nagy részét, ám a freonok légkörbe jutása megritkította az ózont. A nyolcvanas évek elején a tudósok meglepetten észlelték, hogy az Antarktisz fölött lyuk támadt az ózonpajzson, s a nyolcvanas évek végén hasonló, bár kisebb ózonlyuk jelent meg az Északi Jeges-tenger fölött. Az ózonpajzs elvékonyodása nemcsak a globális felmelegedést gyorsítja, hanem az ultraibolya sugárzás okozta égések is megszaporodnak. Ez pedig rendkívül veszélyes, mert szörnyű kárt tehet minden földi élőlényben.

Mit tehetünk mindezek ellen?

Manapság egyre több és nagyobb figyelmet fordítanak a környezeti problémákra, sok kormány veszi tekintetbe a „zöld” témákat, és azok fontosságát. Az egész világon problémákat okoz az energiaforrások megőrzése. Ha kevesebb áramot fogyasztunk, és kevesebbet utazunk gépjárművekkel, csökkenthetjük az elektromos áram és az üzemanyag előállításához felhasznált szerves nyersagyagok mennyiségét. Számost országban hasznosítják már a szelet és napenergiát, mint alternatív energiaforrást. Ez azonban sok időbe fog telni még teljes egészükben helyettesítik majd a szerves nyersanyagokat.

[Forrás: http://www.westel.hu/talalkozasok/4_04/37.html; Tudás Fája folyóirat]

(Összeállította: Mihályi Diána)