Sorozatos katasztrófák évtizedei következnek

Árvíz és belvíz, aszály és éhínség, hurrikán és erdőtűz, sivatagosodás és hőmérsékleti rekordok, a sarki jég olvadása és az egyre csak emelkedő tengerszint mind inkább gyakoribb témái a világ hírműsorainak, és a média által az egyik leginkább felkapott téma, szinte nem telik el hét jelentős természeti katasztrófa nélkül. Az okok között egyre gyakrabban említik a globális felmelegedést, amely éghajlatváltozáshoz vezet.

A klímaváltozás problémájának nagyságrendjét jól érzékelteti a Nemzetközi Vöröskereszt 1999-es katasztrófajelentése (World Disaster Report), amelyből kiderül: a természet pusztítása az elmúlt néhány évben minden korábbi rekordot túlszárnyalt, és több embert tett földönfutóvá, mint a háborúk és az etnikai konfliktusok együttvéve. Az amerikai Smithsonian Intézet éghajlatkutatói a Science című rangos tudományos folyóirat hasábjain hívták fel a figyelmet: a kilencvenes évek a 20. század legmelegebb évei voltak. A NASA és az USA Óceánkutató Hivatalának mérései szerint a Föld felszínének átlagos hőmérséklete 1,2 fokkal magasabb, mint a 19. század végén. A klímaváltozás nem csupán az üvegházhatású gázok túlnyomó részének kibocsátásáért felelős fejlett ipari országokat fenyegeti: a globális felmelegedés által előidézett időjárási anomáliák a probléma előidézésében szinte ártatlan, ám túlnépesedett fejlődő országokat sújtják leginkább. Ezekben az országokban az erdőirtás miatt egy ugyanolyan intenzitású esőzés is egyre nagyobb problémát okoz, a túlnépesedés miatt pedig egyre többen telepszenek le árvízveszélyes, erodált talajú vagy földcsuszamlás-veszélyes területeken. A fejlődő országok ötven leggyorsabban népesedő városából negyven ráadásul földrengésveszélyes övezetben fekszik, tovább növelve egy súlyos emberi katasztrófa bekövetkezésének esélyét.

Az El Nino-jelenség

A klímakutatók szerint a természeti katasztrófák egyre nagyobb részben és mind egyértelműbben vezethetők vissza az emberi tevékenységre, és az éghajlatváltozás előrehaladtával egyre pusztítóbbnak ígérkeznek. A bevezetőben említett jelentés egyenesen a szuperkatasztrófák évtizedét jósolja a huszonegyedik század elején. A Mitch hurrikán 1998-ban több embert űzött el otthonából, mint a koszovói háború: az elmúlt kétszáz év legpusztítóbb atlanti vihara több mint 11 ezer emberéletet követelt Honduras, Nicaragua, Guatemala és El Salvador területén. A hurrikán kialakulásában feltehetően szerepet játszott az El Nińo (a kisded) néven ismert, periodikusan visszatérő időjárási anomália, amely a légkör és az óceáni áramlatok bonyolult kölcsönhatása folytán viharokat, esőzést, árvizeket, másutt pedig szárazságot okoz.

A szakemberek az üvegházhatás fokozódásával magyarázzák az elmúlt évek során erősödő El Nińo-jelenséget. A heves nyári esők következtében több ázsiai, sőt afrikai ország (Kína, Banglades, Mozambik) soha nem tapasztalt árvizeket szenved el. Közben másutt (például Indonéziában) a tartós aszály vezet erdőtüzekhez, éhínséghez, majd éhséglázadásokhoz.

A katasztrófák egyre tetemesebb anyagi kárt is okoznak: a Worldwatch Institute felmérése szerint a tűzvészek, árvizek, viharok és aszályok globálisan mintegy 90 milliárd dolláros veszteséget okoztak 1998-ban, míg 1996-ban „csupán” 60 milliárd, a nyolcvanas években pedig összesen 55 milliárd dollár volt a kár. A sorozatos hurrikánok miatt a karibi térségből több nagy biztosítótársaság egyszerűen kivonult.