Reagálás - Elhárítás

A kritikus események hatásainak csökkentése továbbterjedésének megakadályozása vagy késleltetése, az azonnali élet- és vagyonmentés. A hatékony reagálás a katasztrófákra, szükségessé teszi a szállítási eszközök, az orvosi erőforrások, a kommunikációs képességek, a katasztrófahelyzeti reagálási képességek és más polgári erőforrások koordinálását.

Ezen kívül az alábbi felsorolt teendőket fogalmazhatjuk meg:

az értesítés és bejelentés
az élet,- vagyon- és műszaki mentés,
az életveszély elhárítása érdekében az azonnali beavatkozásra és segítségnyújtásra alkalmas speciális erős és eszközök riasztása és mozgósítása
a kialakult helyzet értékelése és a további tennivalók érdekében a prognosztizálás,
a lakosság tájékoztatása és riasztása
az operatív irányítás szervezeti aktivizálása és működtetése
az integrált elhárító rendszer mozgósítása
a nemzetközi tájékoztatás
a minősített helyzet kihirdetése, rendkívüli rendszabályok foganatosítása;
rendkívüli lakosságvédelmi és
környezetvédelmi intézkedések foganatosítása
a káros hatások tovább terjedésének megakadályozás
a rendkívüli közbiztonsági, vagyonvédelmi, államigazgatási, népegészségügyi,
szociális, járványvédelmi intézkedések foganatosítása;
rendkívüli közszolgálat, közszolgáltatás, közellátás bevezetése;
rendkívüli költségvetési intézkedések foganatosítása.

A veszélyhelyzeti reagálás céljának közvetlen segítséget kell nyújtania az életmentésben, egészségügyi, lelki és erkölcsi támogatásban egyaránt. Az ilyen segítségnyújtásokat jellemzi a korlátozott segélyszállítás, étel, ivóvíz, ideiglenes menedékhelyek, táborok felállítását, stb. A mentést nehezítheti, hogy már az amúgy is sérült infrastruktúra javításával párhuzamosan folyamatosan el kell látni az áldozatokat az alapvető szükségletekkel, ám ez lehet átmeneti, amíg állandóbb és fenntartható megoldásokat nem találnak. E fázisra jellemzőbb, hogy ekkor jelentkezik a legtöbb humanitárius szervezet.

Bármilyen eseménynél (ami áldozatok számával végződik) az egészségügyi ellátás-szolgáltatásokat folyamatosan szinten kell tartani.

A reagálás további két fázisra bontható:

Éles
Állandósítás

A készségek közül talán az egyik legfontosabb tényező a reagálás sebessége. A katasztrófa utáni első 24-28 órában levő reagálás hatékonysága kritikusan hathat a hosszabb távú eredmény(ek)re. Ebben az éles fázisban megvannak a prioritás rendek, a parancsok, illetve az irányítási feladatok (melyek eshetnek pl, a rendőrségre, hadseregre, stb.) A költségvetés folyamatos megtakarítások vezet be (vagy elvesz pénzeket máshonnan) amellett, hogy az alapvető szükségletekkel (étel, víz, menedékhely, orvosi ellátás, stb.) támogatja a katasztrófa áldozatait. A reagálás sikere számít megfelelő tervezésre és rendszerekre, mint pl. a felelősség és hatásos kommunikáció világosan meghatározott területeire. Még ennél a pontnál is néhány értékelésnek állandósításból és elő-helyreállítás prioritásokból kell készülnie. A legtöbb sérült infrastrukturális szerkezetekben mielőbb helyre kell állítani a biztonságot. Figyelemmel kell kísérni különösképpen az olaj- és gázvezetékeket (ha a katasztrófa feltételezések szerint megrongálhatta ezeket), illetve a veszélyes anyagok (pl. vegyszerek) szivárgásait azonnal meg kell szűntetni (a további katasztrófa kialakulásának megelőzése végett). Jelentős problémát okozhatnak az utakra kerülő törmelékek, amelyek akadályozzák a szabad és biztonságos közlekedést (pl. segélyszállítmányok megérkezésének akadályozása.)

Egy sok katasztrófából álló választervben, a válaszszerkezet ajánlott van speciális a katasztrófa fajtájába és szigorára, a potenciális hatása az egyénekre, infrastruktúrában keletkezett kár, a szolgáltatások, környezeti hatások, gazdasági és társadalmi következmények és másodlagos hatások megszakítása. A dokumentum felsorolja a speciális igényeket, hogy harcoljanak a lehetséges ütközések ellen.