|
Cunami (szökőár)
Jellegzetességek
A katasztrófát egy szökőár okozta, japán elnevezése alapján a „cunami” (cu: óriás, nami: hullám). Ezt tenger alatti földrengések és vulkánkitörések okozhatják, mégpedig oly módon, hogy a felszabaduló gigantikus erők hatására a tenger aljzatában – rendszerint egy-egy törési sík mentén – óriási tömegáthelyeződés megy végbe. A megbomlott egyensúly következtében a terület fölött gyűrű alakú hullám keletkezik, amely aztán nagy sebességgel terjed tova. A nyílt óceánon az esetek többségében mindössze 1-2 méteres hullámok akár 800–850 kilométert is befuthatnak óránként, s ilyenformán a nagyobbak 15–20 óra alatt akár az egész Csendes-óceánt átszelhetik! Ugyanakkor a hullámhosszuk is igen nagy, ami gyakran azzal jár együtt, hogy a széles hátú hullám – szerencsére – észrevétlenül rohan el az útjába kerülő hajók alatt. A víz mélységének csökkenésével mérséklődik a hullám sebessége is (a terjedési sebesség a vízmélység négyzetgyökével arányos), és a folyamat utolsó szakaszaként – mindig közel a parthoz – kialakul az a jelenség, amely rettegett ellensége a partvidékek lakkosságának. Ilyenkor az addig veszélytelen hullámnak a tengerfenékkel érintkező része a hirtelen megnövekvő súrlódás miatt lelassul, belső egyensúlya megbomlik, aszimmetrikussá válik, a parton állók pedig szemben találják magukat a félelmetesen morajló, dübörgő vízfallal, amely a maga előtt sodort vízpárától szinte forrni látszik.
A cunamik mérete igen változó, attól függően, hogy mekkora volt a kiindulási magasságuk, mekkora utat tettek meg és milyenek a partvonal geomorfológiai adottságai. Azokon a helyeken emelkednek a legmagasabbra, ahol természetes hullámcsapdaként működnek. Ilyenek a szűk öblök, a tengerszorosok vagy a folyótorkolatok. Széles, sziklás öblökben, különösen ahol természetes hullámtörőként működő zátonyok és szigetek vannak, a szökőárhullámok gyorsan elemésztik erejüket, s nyomukban többnyire csak az észlelhető, hogy a víz szintje az áradásra jellemzően emelkedik. A feljegyzések szerint az eddigi legnagyobb tengerrengés által keltett hullámot a Kamcsatka-félsziget déli részén található Lobatka-foknál észlelték. Mivel ez még 1737-ben történt, a legnagyobb – 63 méteres – hullám magassági adatát némi óvatossággal kell kezelnünk!
[hiv.]
Előfordulás: leggyakrabban a Csendes-óceán övezete
Max. méret: az eddig feljegyzett legnagyobb cunami 534 m magas volt
Max. sebesség: 800 km/h
Áldozatok: a 2004 karácsonyán pusztító cunami 220 000 halálos áldozatot követelt
[hiv.]
Általános ellenintézkedések
-
megfelelő figyelmeztető rendszerek telepítése a legkedvezőbb helyekre;
-
megfelelő evakuálási tervek a kritikusan fenyegetett területekre (főképpen azokra, amelyek tengerszint, vagy az alatti magasságban helyezkednek el);
-
földhasználat szabályozása;
- folyamatos lakossági tájékoztatások és oktatási programok.
- Speciális problémák a katasztrófa vezetés területén
-
kellő időben felismerni a veszélyt, annak forrását, illetve rövid idő áll rendelkezésre a lehetséges bekövetkező cunami és az evakuálás között;
-
kutatás és mentés;
-
helyreállítási problémák merülhetnek fel, ha a cunami nagy terjedelemben pusztított, mivel ezek igen költségigényűek. (Nagyon fontos a nemzetközi segítségnyújtás!).
|
 |
|
.gif){kind=spacer}
.gif)