|
Katasztrófa földrajza
[hiv.]
A harmadik tényező tartalmazza azt az elemet, amit a katasztrófa földrajzának neveznek. Már többször rávilágítottunk, hogy a világ legszörnyűbb katasztrófái a Ráktérítő és a Baktérítő között jelentek meg és ez a terület az, ahol a szegény országok elhelyezkednek.
[hiv.] A fő jelentőség ebben ott van, hogy ezek az országok folyamatosan úgy érzik, hogy nem haladnak előre. Sőt néhány ország inkább megmarad a fejlődő kategóriában, mert nem tudják felvenni a versenyt a katasztrófákkal. Előtérbe helyeznénk, hogy ennek megfelelően a katasztrófa a gazdag és a szegény országok közötti vízválasztó okozója lehet.
A veszteség
A negyedik tényező kapcsolatot teremt a folyamatos katasztrófa-fenyegetés és a katasztrófa következtében létrejövő veszteség között. Van egy egyszerű tény, miszerint minél többet halmozol fel és hozol létre, annál többet veszíthetsz el. Továbbá bármely olyan cselekedetnek, amely arra hivatott csökkentse a katasztrófa okozta veszteséget, költségszemléltetőnek és logikusnak kell lennie. Ez a megállapítás a szegény országokra ugyanúgy igaz, mint a gazdag országokra és felhívja arra a figyelmet, hogy próbáljunk meg létrehozni és fejleszteni egy hatékony katasztrófa menedzsment képességet, amely az igényeknek megfelel. Továbbá rávilágít az együttműködő nemzetközi lépések szükségességére, bárhol, ahol van rá lehetőség. [hiv.]
Ebben a tekintetben az Egyesült Nemzetek égisze alatt létrejövő IDNDR , Nemzetközi Katasztrófa Csökkentési Szervezet a 90-es években nagy előrelépésnek tekinthető.
A fontosabb jelentőségek szemszögéből
[hiv.]
A katasztrófa jelentőségét
leginkább a globális, nemzeti, gyakorlati katasztrófa menedzsment szavakkal lehetne meghatározni.
Globális értelemben, ha nem csökkentik, vagy kezelik a katasztrófákat egy optimális szintre, akkor meghatározóan káros szerepe lesz a jövő alakításában. A világ már így is elég környezeti és fenntartási problémával néz farkas szemet. A katasztrófák csökkentése nagyon fontos eszköz abban, hogy sikeresen felvegyük a harcot ezekkel a problémákkal. Továbbá a világgazdasági, szociális stabilitása nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e betölteni a fejlődő és fejlett világok közötti szakadékot. A katasztrofális hatások féken tartása és csökkentése a fejlődő országokban nagyon fontos eszköz az előbbi cél megvalósításában. A nemzetközi katasztrófa segélyező tevékenységek jelenléte szintén kulcsfontosságú. Pontosabban kifejezve arra van szükség, hogy a kívánatos összefogás létrejöjjön a nemzetek között, ami gyümölcsöző és hosszú távú eredményeket is generál.
[hiv.]
Nemzeti keretek között, a katasztrófa hatása általában két fő utóhatással jár:
-
Először is a létező nemzeti vagyon közvetlen elvesztése különböző formákban.
-
Másodsorban a nemzeti erőforrások hatékony allokálása a fejlesztés és a fenntarthatóság között, annak érdekében, hogy eredményes legyen a felépülés.
Ez azt mutatja, hogy a nemzeteknek egy átfogó megközelítést kell kidolgozniuk a katasztrófa menedzsment keretein belül. Csak ilyen megközelítéssel érhető el, hogy érdemben tudjanak foglalkozni a két fő utóhatással, amit fentebb említettünk. Hogy hatékonyságot érjünk el, ennek az átfogó megközelítésnek fednie kell a katasztrófa menedzsment ciklus minden pontját, és tartalmaznia kell a prevenció, a mérséklés, felkészültség, válaszkészség, felépülés és katasztrófával kapcsolatos egyéb kérdések egészséges arányát. A múltban ez az arány nem valósult meg. Valamiért az utókezelésre, a rehabilitációra nagyobb hangsúly került. Következésképpen nagyon kevés vagy semmilyen könnyítés nem volt, amely a jövőbeli katasztrófák hatását enyhítené. Az is igaz ugyanakkor, hogy a katasztrófák idézhetnek elő fejlődést. Ez a katasztrófák hasznosság szindrómája. Ennek ellenére nem lehet nélkülözni az átfogó megközelítést. Egy megfelelő megközelítéssel a nemzetköziségből fakadóan sokkal valószínűbb, hogy mérhető eredményeket lehetne elérni.
A gyakorlati katasztrófa menedzsment értelmezések szerint az elsőbbrendű igény, hogy egy pontos, precíz megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi a kormány elvárásait bármely adott szinten. Ritkán cél az, hogy népszerű rendelkezéseket hozzanak a szervezeti struktúra vagy az operatív koncepcióknak megfelelően.
Ugyanakkor érdemes világosan definiálni és félreérthető kulcsszavak nélkül meghatározni a lényeget:
-
lehetséges fenyegetések;
- az elérhető erőforrások;
- szervezeti követelmények;
- tervezési igények;
- a tevékenységek meghatározása a katasztrófa menedzsment ciklusok szektorainak megfelelően;
- képzés.
Ha ezt a definíciót pontosan megalkotjuk, akkor egy hatékony és rugalmas koncepció jön létre, amely körülhatárolható és mérhető, ami pedig a legnagyobb cél, mert ezáltal körülhatárolhatóak lesznek a bizonytalan tényezők.
Ez egy olyan rendszer létrejöttét eredményezné, amelyben mind az állami szféra, mind pedig a nem állami szervezetek összefonódnának annak érdekében, hogy együtt hozzanak létre egy széleskörűen szakképzet katasztrófa menedzsment képességet.
|
 |
|
.gif){kind=spacer}
.gif)