|
Időjárás előrejelzések
Az utóbbi években nyugodtan kijelenthetjük, hogy a számítógépek használata nagyon megnövelte az időjárás előrejelzések pontosságát. Ámbár, így is sok a hibaforrás, és a legtöbb ember főleg azokra az esetekre emlékszik, amikor a jóslatok valami oknál fogva melléfogtak.
A modern időjárás előrejelzés azonban a világszerte végzett meteorológiai mérések millióin alapszik. Az adatokat elemzik, és „lefordítják” a légköri mozgásrendszerek térképen ábrázolható rajzolataira (angolul: patternjeire). Ezt az elemzést használják azután a közelebbi-távolabbi napok időjárásának előrejelzésében.
Információgyűjtés
A tudományos előrejelzés szükséges feltétele a sokfelé működő meteorológiai megfigyelőállomások jelentéseinek gyors begyűjtése. Ez csak az után vált lehetségessé, hogy Samuel Morse 1844-ben feltalálta a villamos távírót. Ma már szerte a világon mintegy 7000 meteorológiai állomás működik. Némelyiket városokban vagy repülőtereken állították fel, másokat tengerjáró hajókon. Még a repülőgépek is regisztrálják a légköri állapotokat útközben. Az állomásokon a meteorológusok (légkör és időjáráskutatók) rendszeresen mérik a légkör fizikai tulajdonságait: a hőmérsékletet, a légnyomást, a légnedvességet, a szél erejét és irányát, a csapadék (eső, hó, havas eső, jégeső, harmat, dér) mennyiségét, megállapítják a felhők fajtáját és magasságát. Az automata megfigyelőállomásokon, mágnesszalagon rögzítik a mérési eredményeket, vagy meghatározott időközökben a meteorológiai központokba továbbítják őket. Ezeket a méréseket talajszinten végzik. Szükség van azonban a magaslégköri viszonyok ismeretére is. Erről jórészt a léggömbökre szerelt rádiószondák szolgáltatják az adatokat. A szonda automatikus műszerekkel van fölszerelve, amelyek a légnyomást, a hőmérsékletet és a szélsebességet mérik a légkör különböző szintjein, egy rádióadó pedig továbbítja az adatokat a földi állomásnak. A fölszálló ballon útját gyakran radarral követik nyomon. Ez sokat segít a meteorológusoknak abban, hogy meghatározzák a szelek irányát. A radar más célra is használható, például megbízhatóan észleli az esőket, havazásokat. Némelyik állomás félóránként végez megfigyeléseket, de szokásosabb az egy-vagy háromórás időzítés. Van olyan állomás is, amily hat- vagy tizenkét óránként gyűjti be az információkat.
Meteorológiai műholdak
A meteorológiai műholdaknak, amik 1960 óta szolgálnak értékes információkkal, két fő típusuk van. A geostacionárius műholdak az Egyenlítő fölött kb. 36 000km magasságban keringenek, éspedig olyan sebességgel, hogy a forgó Földnek mindig ugyanazon pontja fölött vannak. Minthogy igen magasan „állnak”, nagy területet tudnak befogni, és félóránként az egész félgömbről készített „pillanatfotókat” sugároznak vissza a Földre. E képek sorozatának vizsgálatával a meteorológusok meg tudják állapítani a felhők mozgásának jellemzőit, majd ki tudják számítani a szélsebességeket. A kvázipoláris műholdak sokkal alacsonyabban (kb. 850 kilométerrel a felszín fölött) helyezkednek el, igy a Föld felületének csupán 2%-át fogják be. Pályájuk észak-déli irányú és ahogy múlnak a napok, sávról sávra lassanként képet adnak az egész alattuk elforgó Földről. Már az első műholdak is készítettek fényképeket a Földről és a felhőzet örökösen változó rajzolatairól (patternjeiről). A fotók jól mutatták, hogyan alakulnak ki a hurrikánok. E veszélyes viharok haladását ma gondosan figyelik, és figyelmeztetik a lakosságok, ha a hurrikán közeledik a szárazföldhöz. A felhőfényképek bizonyították annak az elméletnek az igazát is, amelyet a tudósok az 1920-as években dolgoztak ki a hideg- és a melegfrontokkal járó ciklonok képződéséről. A későbbi mesterséges holdak nemcsak képeket továbbítanak a Földre, hanem alkalmasak a talajszinti, valamint a légkör különféle szintjein (rétegeiben) uralkodó hőmérsékletek mérésére is, minthogy ehhez megfelelő berendezésekkel is föl vannak szerelve. Bizonyos fokig a légnedvességet is tudják mérni.
Prognóziskészítés
A megfigyelőállomásokról kódolva jutnak el az adatok az előrejelzéssel foglalkozó központokba. Itt először dekódolják az adást, majd betáplálják a számítógépekbe, amelyek feldolgozzák az információkat és elkészítik a szinoptikus térképeket. Az ilyen térképek szinoptikus (összesítő ábrázolást) adnak a megfelelő időpontban uralkodó légköri viszonyokról. A gép feltünteti rajtuk az izobárokat, vagyis az azonos légnyomású pontokat összekötő vonalalkat. Az izobárok kirajzolta formák megmutatják a ciklonokat, azokat a területeket, ahol a fölszálló levegő miatt nyugtalan az idő, meg az anticiklonokat, ahol a levegő süllyedőben van és derült az ég. A szinoptikus térképek jelölik a hideg- és melegfrontokat, a szélirányt és –sebességet, valamint a csapadékot és a felhőtakarót is.
Az időjárási előrejelzések készítésének folyamata
>>>
Hibák az előrejelzésben
Hiba minden modern technika, az előrejelzések olykor csúfos kudarcot vallanak. Olyan sok tényező megváltozhat 24 óra alatt, hogy gyakorlatilag lehetetlen valamennyit figyelemmel kísérni. Az egész világról származó adatok közül nem egy pontatlan vagy torzítva érkezik a központba, és sok térségben olyan ritkás a megfigyelő-hálózat, hogy elsikkadhat némelyik fontos időjárási fejlemény hagyományos eszközökkel végzett rögzítése. A hibák ellenére az időjárás-előrejelzések lényegesen pontosabbak az utóbbi éveken. A közeljövő időjárásának pontos ismerete nemcsak a tengerészeknek vagy a sportesemények szervezőinek fontos, hanem a fegyveres erőknek és a gazdaságot, lakosságot is igen váratlanul érheti egy félresiklott időjárásjelentés.
Forrás:
Tudás fája
http://index.hu/politika/bulvar/vihar0820/
http://www.kfki.hu/~cheminfo/TermVil/kulonsz/k981/ember.html
(Összeállította:
Mihályi Diána)
|
 |
|
.gif){kind=spacer}
.gif)