A döntéselőkészítő-támogató rendszer (Decision Making Techniques) lényege

nem más, mint a számítógépes hardver és szoftver olyan integrációja, amelynek rendeltetése, hogy a döntéshozatali eljárás során kiegészítse az ember kognitív folyamatait. Fő összetevőit képezi:

az adatbank,
az adatelemzési képesség,
a normatív modellek és a,
technológia az adatok és a modellek kijelzésére, interaktív felhasználására.

Az adatbank egy sajátos környezetről – jelen helyzetben a veszélyhelyzeti, katasztrófa szituációról – tartalmaz információkat:

a veszélyhelyzet, a katasztrófát előidéző esemény, eseménysorozat jellemzői;
az érintett térség jellemzői;
az esemény várható mértéke és kiterjedése;
a veszélyhelyzet, a katasztrófa kezelés szervezetrendszere;
a vonatkozó jogszabályok és tervek;
a rendkívüli intézkedések;
a telekommunikáció helyzete, stb.

Számomra a jó döntéshozatal így szól: „ha meg tudsz tanulni időben és jól megfontolt döntéseket hozni és ezt gyakorlod is, akkor csapatodat látványosan jól fogod tudni vezetni és megkapod a megérdemelt sikered. Mindazonáltal, ha gyatra döntéseket hozol, a csapatod sikerét kockáztatod és a várható kudarc miatt vezetői megbízásod ideje valószínűleg brutálisan rövid lesz.” (Bánfi Tibor)Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ha a katasztrófavédelemben hozunk rossz döntéseket, akkor emberéletekkel „játszunk”.

A technikák segítenek nekünk, hogy az információval lehetségessé tegyük a legjobb döntéseket. Segítségünkre lehet még számunkra az egyéni tényezők fontosságán kívül megtervezni a döntések valószínű következményeit, illetve kidolgozni és megválasztani a legjobb folyamato(ka)t. Igen gyakran az adatokat – a megfelelő döntés meghozatala érdekében – statisztikailag is fel lehet és fel is kell dolgozni a hasznos információk szolgáltatásához, azaz: adatfeldolgozási képességgel kell rendelkezni.

Döntéselőkészítő-támogató rendszer(ek)

A normatív modellek segítséget nyújthatnak olyan megoldásokhoz, amelyek könnyen elérhetők, amelyek alapján értékelhetők az egyes alternatív megoldások eredményessége, és segítségükkel esetenként ajánlásokat is ki lehet dolgozni a megfelelő reagálási, beavatkozási, védekezési tevékenységre.

A kijelzés és interaktív felhasználási technológia lehetőséget teremt a veszélyhelyzet kezelés vezetője és a döntéselőkészítő-támogató rendszer elemei között.

Ahhoz, hogy a döntéselőkészítő-támogató rendszer fő összetevői kezelhetőek legyenek, rendelkezni kell:

adatbázis kezelési,
modellbázis kezelési és
párbeszédes (dialóg) vezetési rendszerrel.

Az adatbázis kezelési rendszer a felhasználó információkéréseit a párbeszédes vezetési rendszeren keresztül fogadja, majd visszakeresi a megfelelő adatokat a megkívánt formában.

A modellezésre használt alkotóelemeket – a normatív és az empirikus (tapasztalati) komponenseket egyaránt – a modellbázis kezelési rendszer kezeli, azaz: kiaknázza az adatbázis kiválasztott adathalmazait.

Ebből is belátható tehát, hogy a döntéselőkészítő-támogató rendszer integrált rendszer abban az értelemben, hogy a modelleket közvetlenül alkalmazni lehet az adatbázisban tárolt adatok felhasználására. A felhasználónak csak egyszerűen ki kell választania a megfelelő modellt a párbeszédes vezetési rendszeren keresztül, majd pontosan meg kell határoznia a felhasználandó adatokat.

A modellbázis kezelő rendszer ezt követően a megfelelő adatlekéréseket generálja, majd továbbítja az adatbázis kezelési rendszerbe. A párbeszédes vezetési rendszer azért felelős, hogy megakadályozza a felhasználók és a rendszer különböző pontjai közötti interface-t, amely magában foglalja:

a menüválasztást vezérlő bemenő programokat
az adatbevitelt;
a grafikus táblázatokat;
a kimenő programokat a grafikus kijelzés, a diagramszerkesztés, stb. számára.

A modellezésnek meg kell felelnie a következő követelményeknek:

segítenie és támogatnia kell a döntéshozókat, illetve azok segítőit;
elő kell segítenie, hogy felhasználói megismerkedhessenek a technológiával;
fel kell ismernie a nem rutinszerű, mégis következetes alkalmazásának lehetőségét;
adaptálódnia kell azokhoz a jellemzőkhöz (idioszinkráciák ), amelyek az emberi döntéshozatal elkerülhetetlen velejárói.

Ez a vázolt, leegyszerűsített technológia a veszély-helyzet kezelők számára (az operatív irányítás, a taktikai – vezetői – irányítási és stratégiai tervezés és politika szinteken) megfelelő eszköz lehet a megelőzés, az elhárítás és a helyreállítás feladatainak optimális teljesítése érdekében.

További pontként lehet tárgyalni a hatékony, mindennapi katasztrófavezetést (példaként felhozom a Nemzeti Katasztrófa Tanácsot és a Nemzeti Katasztrófa Vezetési Irodát), amelynek nézőpontjait folyamatos megfigyelés és ellenőrzés, illetve tevékenységét folyamatos összhangban kell tartani.

A katasztrófa elleni védelem modellezése

A vezetéstudományi modellek igen jól strukturáltak, így alkalmasak a számítógéppel támogatott információtechnológia feldolgozására. Ebből következik, hogy a veszélyhelyzet kezelése során bizonyos döntéseket szabványosított műveleti eljárások vezérelhetnek. A legtöbb döntést azonban igen nagy bizonytalanságú környezetben kell meghozni, ahol ezek az eljárások legfeljebb csak ajánlások lehetnek. A katasztrófa relatív ritkasága azt jelenti, hogy a múltbeli tapasztalatok csak igen korlátozott mértékben hasznosíthatók, amikor a jövőbeni reagálások, beavatkozások tervezése folyik. Ugyanakkor a potenciális kihatások jelentős mértékben járulnak hozzá ahhoz a feszültséghez, amelyet a döntéshozó vezetők éreznek. A katasztrófavédelem modellezése segítséget nyújthat ennek a feszültségnek a csökkentéséhez azzal, hogy kezelhetővé teszi az információáramlást és feldolgozást, illetve javítja a döntéshozók kognitív folyamatait. Ebből is látható, hogy a modellezés nem választható el a vezetéstől, a vezetőtől, ezen keresztül a vezetői döntéselőkészítő-támogató rendszertől. A modellezés során a rendszer technológiájában a fő figyelmet elsősorban a döntéselőkészítő-támogató rendszerekre, illetve ezeknek a veszély-helyzet időszakában betöltött szerepére kell fordítani. Ennek során:

különbséget kell tenni a döntéselőkészítő-támogató rendszerek és a hagyományos vezetési információs rendszerek között;
a döntéstipológia tükrében elemezni kell a veszély (a katasztrófa) lefolyását (életciklusát) és szakaszait (operatív, taktikai és stratégiai döntés oldalról);
szemléltetni kell a potenciális döntés-előkészítési rendszertechnológiát